Odafele kocsival mentünk, Mike vezetett végig, én elöl ültem, mert Kate nem hagyta, h a „hosszú lábaimmal” hátul nyomorogjak, ő meg bepréselte magát két gyerekülés közé. (olyan lelkiismeret furdalásom volt emiatt) Az odafele út rémes volt, pedig a gyerekeknek volt autóstévéjük, úgyh egész végig hallgathattam a disney meséket, de ment a veszekedés, hogy ki melyik filmet akarja nézni, kérek cukrot-csokit-csipszet-ki akarok szállni… meg Kate eléggé feszült volt, félóránként kiakadt, hogy elromlott a kölcsönkapott tévé, hogy fogják így visszaadni.. meg az ablaktörlő folyadék spriccelője elromlott, úgyh Mike sokszor az előttünk menő nagyobb autók felcsapott vizét használta, h le tudja mosni a szélvédőt.. néha tényleg alig lehetett látni, Kate kiakadt, hogy Mike meg fog minket ölni, mert nem lát semmit, és, hogy forduljunk vissza… de aztán szerencsére megérkeztünk a komphoz, ott még volt egy kis időnk, úgyhogy Mike megjavította valahogy az ablaklemosót, Kate tisztába tette Phoebet, én meg elmentem Rosieval wcre. Ő előbb kész lett, úgyh el kezdte keresni az anyját, de mivel nem találta el kezdett hisztizni, meg bőgni, hogy anyát akarja. Alig bírtam rávenni, hogy jöjjön velem, mert odavezetem Katehez, aki a játékvárnál várt minket. Akkor teljesen kiakadtam, fel kellett hívnom apát, hogy elpanaszoljam, hogy én ezt egyszerűen nem bírom elviselni, hogy mindig mindenért sírni kell, anyától egy lépésre nem lehet eltávolodni.. azt akartam, h megnyugtasson, hogy én nem ilyen kislány voltam. Szerencsére én teljesen más voltam. Ez kicsit jó érzéssel töltött el. De szükségem volt, h sokat beszéljünk, mert már annyira kiborultam.. valószínűleg ezért is lett olyan sok a telefonszámlám...meg mert még Angliából is sokat beszéltem anyáékkal, meg a családdal. A komp hatalmas volt, nagyon tetszett :D csak a vége felé, Angliához közeledve nagyon erős lett a vihar, az ablakból úgy látszódott, mintha a hajó nem is haladna, és akkor egy kicsit megfájdult a fejem.. nade szerencsésen kikötöttünk, és folytattuk utunkat Marnhull felé. Szerencsére a lányok már kezdtek álmosak lenni, mert hát 6kor indultunk reggel, és azóta semmit nem aludtak. Úgyhogy az utolsó 1 óra nyugisnak volt mondható :P
A többiek már vacsorával vártak, és én megismerkedtem Kate családjával: Mary az anyukája, Peter az apukája, Tom a bátyja, a felesége Jill és a két kislányuk Elois és Isla, a huga Harriett és a férje Dave, a kutyájuk Juno és végül az öccse Francis. (akit tudtam, bejelöltem facebookon :P )
Szóval Marnhullban laknak, ami egy falu, sok hatalmas földdel, kb mindenki ismer mindenkit, és esténként a kocsmában találkozhatnak az emberek, nem csak a fiatalok, hanem a középkorúak is. Az a vicces, amikor ott vannak az ember szülei és oda-oda kacsintanak a gyerekük asztalához :P Hatalmas a házuk, eredetileg 2 gabonaraktárat (?) építettek össze. A folyosók össze-vissza mennek, élveztem volna gyerekként ott bújócskázni, fogócskázni :P Kicsit nekem a berendezés össze-vissza volt, de alapjában kedves ’kis’ ház. Bár szerintem elég hideg volt. Ahol számomra ideális volt a hőmérséklet az a nappali volt a kandalló előtt, vagy a konyha, a tűzhelynél :D:D
Mary annyira jól süt-főz, nagyon élveztem az ebédeket, vacsorákat, a vacsorához mindig járt desszert is..hmm mennyeiek voltak :D Szeret kreatívkodni, bútorokat festeni. vele sokat beszélgettem, nagyon megszerettem. Együtt néztünk egy angol műsort, ’Kirstie’s Homemade Home’ a címe, és arról szól, hogyan tegyük egyedivé az otthonunkat. Annyira tetszett..szóval nagyon egyhúron pendülünk :)
Peter nagyon szeretetreméltó és kedves, de eléggé érzékeny, meg nem nagyon szereti, ha a kisgyerekektől nem tudja a saját műsorát megnézni. Van vagy 6 madáretetője, nagyon szeret velük foglalkozni.
A többiek is nagyon kedvesek voltak, tényleg, bár az elején rossz volt, hogy annyira nem tudtam kivenni a részem az asztali beszélgetésekből, mókákból, mert a legtöbbször halvány lila dunsztom sem volt, hogy miről is beszélnek, min nevetnek :D De amúgy azt hiszem hogy ez az egy hét, ott a sok angol ember között nagyon jót tett az angolomnak, szerintem akkor sokat fejlődtem!! :) Szóval odafigyeltek rám, beszélgettek velem, nem éreztették velem, hogy kívülálló vagyok. Nagyon j óérzés volt, komolyan, annyira jóóóó volt :D
Junot, a kutyust minden nap elvitték sétálni, és párszor én is velük mentem. Hát szívesen élnék ilyen környéken, kimondottan élveztem átvágni a földeken, kis ösvényeken gyalogolni, messzire ellátni, a naplementét figyelni.. ****
Aztán esténként párszor elmentünk az 5 házzal odébb fekvő kocsmába ;) olyan jó volt, ha volt valakivel egy kutyus, akkor teljesen idegenek elkezdtek kérdezősködni róla, kialakult egy beszélgetés, minden félórában más-más ismerős toppant be, és csatlakozott hozzánk. És minden kocsmában van kandalló is, nagyon hangulatos. Kipróbáltam pár helyi specialitást a sörökből (Tangle foot, Blandford fly) és nagyon ízlettek, rájöttem, hogy inkább a barna sört kedvelem. Vicces volt, mert a Tangle foot elég erősnek számít, és ott hüledeztek, hogy 2 pohárral (nem tudom milyen mértékegységű volt) megittam belőle.. :P utána másnap reggel mindenki, aki látott, kérdezte, még az utcán is akikkel találkoztam, hogy „na, nem fáj a fejed??” :D hehe.. kiütközik a magyar vérem.. egy kis sotés beütéssel megspékelve :D:D Azóta folyton ezzel vicceltek velem, és én lettem a Tangle foot – girl :D utána akárki ismerősüknek bemutattak, elmondták, a sörös történetem.. legendává lett a magyar au-pair :P A kocsmához még egy érdekes élményem kapcsolódik, az utolsó esténken, Kate-tel még utoljára lelátogattunk, és vicces volt, mert – azt hiszem fogadásból – az egyik srác, egyszercsak kiment, majd bejött levetkőzve egy mikulásos mankiniben, és végigsétált a kocsmában nagy nevetések közepette.. öhm.. vicces látvány volt. Főleg mert én az ő testalkatával semmiképp sem jelentem volna meg ilyen mindent megmutató öltözékben :P
A karácsonyról: náluk már állt a karácsonyfa, mikor megérkeztünk, és annyira nem tetszett, hogy mivel ott állt már sok ideje, nem kapott nagy hangsúlyt, úgy, mint nálunk. Én szeretem, amikor nálunk a gyerekek izgatottak, amikor szenteste először látják meg a feldíszített fát. És ugye náluk Father Christmas hoz ajándékot a gyerekeknek a kandallóra felakasztott zoknikba, de a nagyobb ajándékok, amiket a fa alá tesznek, azokról a kisgyerekek is tudják, hogy a többiektől van. Mindenki odaadja az ajándékát a másiknak, hogy tudják, hogy kitől van :) Egyik nap, még szenteste előtt elmentünk egy játékboltba, ami mellet volt egy gabonaraktár, ahol berendezték az "igazi" Father Christmas szállását. Bevittek fenyőfákat, kis erdei utat kiaalakítva a Mikulás trónusáig, ami körül kor szerint szelektálva ott feküdtek az ajándékos zsákok. A gyerekek nagyon megg voltak illetődve, és nagyon élvezték :) Tényleg aranyos volt :) És a karácsonyi ünneplés úgy zajlott, hogy szenteste nagy vacsora volt, és húzogattuk a pukkanós szaloncukorszerűségeket, amikben volt egy kis vacak dolog, meg egy vicc, amit sorban mindneki felolvasott :) Utána elmentünk megnézni, ahogy a kisgyerekek betlehemeznek a templomban. Cukik voltak nagyon, minden gyereket bevontak, aranyos volt. De egész végig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szívesen ennék halrudacskákat :D:D kicsit éhes voltam. :P Ki voltak rakva éneklapok is, a tipikus karácsonyi énekeik szövegével. Élveztem énekelni, mert a dallamot tudtam, a szöveget meg leblattoltam. De azért nem volt olyan egyszerű, mert volt, hogy a dallamhoz túl sok szót zsúfoltak, és nem bírtam olyan gyorsan énekelni őket, volt, hogy viszont túl kevés szó volt és sokat kellett hajlítgatni.. szóval sosem lehettem biztos abban, hogy tényleg az jön-e, ahogy otthon szoktuk énekelni. Aztán másnap reggel meghozta az ajándékait Karácsony apó a zoknikba, amiket reggel ki lehetett bontani :) nekem is lett zoknim, teletöltve ajándékokkal.. :D szóval azért engem is megtalált a Mikulás, hiába voltam eldugva dél-Angliában. Utána mentünk misére (Kate szülei katolikusok). De nem igazán értettem meg a prédikációt, csak az elején egy-két mondatot, szóval elhatároztam, h nem is figyelek oda, hanem magamban gondolkodom, imádkozom. És akkor Phoebe megkérdezte: ’Lilla alszik???’ hehhe, hát szép, mit gondolhatnak rólam? :D Azt tudni kell, hogy egész végig, amíg ott voltam, hatalmas hó volt, pedig ez nem megszokott Angliában, az utak pedig rémesen jegesek voltak. Szóval amikor hazafele indultunk a mise után, hát, egy párszor akadtunk csak el, 2szer meg is kellett tolni a kocsit, úgyhogy az 5 perces útból 30 perc lett. Hát, élmény volt :D Utána jött az ebéd, majd az ajándékozás. Annyi ajándékot kaptam Kateéktől, teljesen rosszul voltam, hogy én nem adtam akkora ajándékot nekik.. meg a szüleitől meg a hugáéktól is kaptam.. és akkor egy kicsit elpityeredtem, mert annyira meghatottak, hogy így igyekeznek, hogy otthon érezzem magam, én meg nem tudtam, hogy fogok tőlük kapni bármit is, így nem készültem nekik semmivel.. még szerencse, hogy a kocsmában volt ilyen sorsolás, és nyertem (érdekes, hogy külföldön mennyire mellémszegődött a szerencse) egy doboz ilyen elitebb cukrot (?), nem tudom pontosan, így azt odaadhattam a szülőknek, mert szerencsére nagyon édesszájúak :) Örültek neki szerencsére. Szóval szeretet vett körül karácsonykor, de azért legközelebb inkább a családommal töllteném.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése